Nivegy-völgyről

A Nivegy-völgy nagyon rég óta lakott terület, a Csorsza- vagy Cserkúti-patak mentén ősidők óta élnek emberek. A körülötte futó széles völgyet nevezik Nivegy vagy Nevegy-völgynek. "Dr. Ortutay Gábor szerint a "Nivegy" vagy "Nevegy" szó értelmezésének alapja a szláv "nevigy" szó, amely "nem látható", "rejtett" értelmet takar. A közvetlen környéken több szláv nyelvből értelmezhető helynév él, ilyen például a Csorsza-patak elnevezése, ami ördögöt jelent, Tagyon falu neve ("tudjin" = "idegen"), és az sem kizárt, hogy a Csicsó elnevezés is ide sorolható." (Veress, 2000)

A szőlőművelésnek nagy hagyománya van itt, hiszen a hegyek szélárnyéka és a Balaton víztükrének fényvisszaverő, hősugárzó hatása mediterrán klímát teremt, amit a szőlő nagyon kedvel. Az 1300-as évektől a Veszprémi püspökség hozott létre kiterjedt szőlőbirtokokat a vidéken. A következő századokban a királyi, főúri és kisnemesi birtokok, szőlőskertek borai nagy hírnévre tettek szert, és a középkortól délnémet területekre, az Alpokon túlra is szállították a bort. A legnagyobb szőlőbirtokai az Esterházy családnak voltak. A legenda szerint a filoxéra-vész nem pusztított ezen a vidéken, és a juhfark szőlőfajta itt élte túl a betegséget, és innen terjed el a Somlói borvidékre, amelynek mai napig leghíresebb fajtája. (Veress, 2000)

Balatoncsicsót Chychow néven 1272-ben említik először, ekkor az egész völgy királyi birtok volt. Ároktő, Herend, Szentbereckfa és Szent Balázs-falva települések alkották. A korból egy 1200-as években emelt román stílusú templom romjai maradtak meg a Szent-Balázs hegyen, melyet az 1300-as években gótikus stílusban újjáépítettek. A törökök 1526 után Balatoncsicsót is elfoglalták, a falu a környező településekhez hasonlóan elnéptelenedett. Az 1600-as években a kevés számú lakosság református hitű volt. 1754-ben német-frank telepesek újraalapították. Templomának Szent Ágoston a védőszentje, plébániahivatala pedig úgynevezett fíliaközpontként működött, azaz Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon települések hozzá tartoztak. 

Szentantalfa települést nevét írásos dokumentumok először 1336-ban említik, mikor a falut a királyi farkasvadászok lakták. A település később a veszprémi püspökséghez, majd az Esterházy család birtokaihoz tartozott. Ebben a faluban egy közepesen nagynak számító nazarénus közösség él. Ez a vallás Magyarországon az 1830-as évektől kezdve van jelen, tagjai a felnőttkeresztséget fogadják el, általában nagyon sok gyerekük van, hiszen tiltott a fogamzásgátlás, a nők szoknyát és fejkendőt hordanak. A vallási közösség felnőtt tagjai általában szakmunkások, illetve vállalkozók, főleg építőipari és mezőgazdasági területen dolgoznak. 

Szentjakabfa nevét 1306-ban említette először oklevél, mint a Nivegy-völgyben fekvő települést. A lakosság fő megélhetési forrása a szőlőtermesztés volt. Érdekesség, hogy 1910-ben 260 lakosából 16 magyar, 244 német volt. 

Óbudavár az óbudai prépost birtoka volt, fontos műemléke a falunak a Szent Márton tiszteletére szentelt templom, amelynek építése 1836-ban fejeződött be. Érdekes látnivalót kínál a mosóház és környéke, a boltíves pince jéghideg vizében mosták régen az asszonyok a ruhát. Óbudaváron 1983-ban alakította 3 család a schönstatti mozgalom magyarországi lelkiségi csoportját, amely a katolikus megújuláshoz úgy szeretne hozzájárulni, hogy a családi életet helyezi a középpontba. 1993-ban országszerte már 70 család alkotta, mára több száz családot összefogó mozgalommá nőtt. A családcsoportok havonta találkoznak, évente egyhetes családnapokon vesznek részt, melynek része a közös szentmise és lelkigyakorlatok. A faluban saját kápolnát, közösségi házat, konyhát, szálláshelyeket építettek és évente ezres nagyságrendű vendéget (középosztálybeli nagycsaládokat) fogadnak. 

Tagyon határa gyenge minőségű szántó, legelője a családok szükségleteinek megfelelő állat tartására kevés volt már a középkorban is. Az adottságokat kihasználva híres bortermelő hellyé vált, a lakosság fő bevételi forrását évszázadok óta bortermelése jelenti. 

További információ és források:

Veress D. Csaba, (2000): A Nivegy-völgy falvainak története: Balatoncsicsó, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Balatoncsicsó Község Önkormányzata

https://balatoncsicso.reblog.hu